After the break

(My chemical romance fanfic, amikor akkor ihletet, mikor szüneteltek, jó olvasást, és végre az első fic az oldalon!)

A közönség tombolt, a színpadon pedig a zenekar a legkülönbözöbb dalokat játszotta. A dobok a pergés szélén álltak, a basszus búgott a háttérben, a gitárok pendültek, az ének pedig betöltötte a teret a rajongok szavaival és sikolyaival.
Hogy miért is olyn különleges sok ember számára ezaz egyszerű rockkoncert. Mert most tértek vissza több, mint egy év után a színpadra, és a rajongok már alig várták, hogy újra őket lássák a szinpadon.
A My chemical romance pár napja még a legújabb albumán dolgozott, de most, hogy vissza tértek, egy kis Los Angelesi koncertel köszöntötték e visszatérést.
A rajongók több órás várakoása még sem igazán érte meg, de ők ezt nem vették észre, mert, mint mindg ők azzal voltak elfoglalva, hogy, új dalok, milyen jól néznek ki és a többi. De aki méylebbre látott, és átérezte azok hangulatát kik a szinpadon álltak és zenéltek, azok rájöhettek, hogy valami megváltozott.
Gerard Way az énekes, mint mindig állt a szinpad elején és énekelte a már már jól ismert és a legújabb dalszövegeket.
Ray Toro a szoló gitáros továbbra is csoda ujjaival fogta le a fémhurokat és pengetője csak úgy száguldott a szálakon. Bob Bryar a dobok mögül figyelte az elöttók táborozó ember sereget, Mikey Way pedig a basszus gitár húrjait pengette, Frank Iero, pedig a szinpad legtávolabbi részébe húzodva mozgatta ujjait a ritmus gitár húrjain.
Frank Iero agyában pedig alig motoszkált valami, csak a húrokon játszota a már már reflexből jövő dallamokat. Néha hátra vonult a hangfalakhoz elgondolkodva, hogy mi történt, és hogyan történhetett. Elgondolkodott a múltján, a régi időkön, mikor nem kellett neki ahhoz hatalmas színpadon, hogy a gitárjával tegye meg azokat a hiper aktiv mozdulatokat, amihez most nem volt ereje, semkedve.
Gerardra nézett időnként, újra és újra elmerűlve a múltban.
Mikey néha Frankre lesett látva, hogy nem az az ember, aki volt, e nem mert mit csinálni, Gerard a bátyja volt, és úgy érezte, valahogy még is csak ott van az a fránya testvéri kötelezettség. Gerard, pedig ahogy Frank egy kis lépést tett, ő Ray felé sétálgatott feltünés mentesen, de a bandának mégis feltünően.
Frank feladta, vissza vánszorgott a helyére a húrokat pengetve, majd úgy érezte ki kell adnia, igy ő is beleorditott a dalok egy egy részénél. A rajongok sikitása mégis elnyomta Frank hangját, de Frank örült, mert minden kiáltás csak egy segély kiálltás volt, hogy kiadja, ami belül marja.
A koncertnek vége lett, a dobok nem peregtek tovább, a itárok hurjai hosszan felrezdültek, az énekes pedig elhallgatott, majd a mikrofonba orditott.
- Kössz, hogy itt voltatok ezen a kibaszott koncerteen! Jó éjszakát LA!! – kiáltotta, majd lekapcsolták a fényket, és levonultak a színpadról. Az utlsó alak, aki le vonult, a már már meghizott Frank volt.szomorúan ballagott a banda többi tagja után, egy vizes palackot magához ölleve, majd a backstageben meghúzta.
Kint még a rajongok el nem haló sikolyait lehetett hallani, ahogy kedvenceiket vissza kívánják a szinpadra. De azok már nem akartak. Legfőbb képpen nem Frank Iero.
A gitáros bele roskadva a kanapéba a fejét fogta és töprengett. Azon, hogy mit nem áldozott fel ezért a bandáért, a tagjaiért, és legfőbb képpen Gerardért. És mégis, most a kilépés gondolatán töri az agyát. Már a visszatérés utáni első koncert után. Nem tudta meddig birja még. Szerepeét jól játszotta, de egy idő után, ha nem birta, akk kitört, és akkor már nem volt vissza út, vagy pedig magába folytja és egyszer majd koncerten tör ki.
Ray leült mellé és megveregette a hátát.
- Minden rendben haver? – kérdezte, de Frank csak a fejét rázta. Beszélni nem akart.
- Frank ne csináld, mi a baj? – kérdezte újra göndör hajú barátja.
- Nincs semmi Ray. – tört már ki igy is elég hangosan.
- Frank látszik rajtad. – mondta.
Frank nem válaszolt, csak vállat vont. Gerard pedig önelégülten figyelte Rayt és szomorú társát. De ő örült. A koncert sikeres volt számára, volt családja, gyereke, de azzal nem számolt, hogy mit vesztett el. Bejött egy ilyen kifutó fiú szerű és Gerard és Mikey kezébe nyomott ey egy starbuckos kávét, és szürcsölgetni kezdték, de az ifjabb Way fiú sem birta látni barátja szenvedését és leült a másik odlalára.
- Frankie, láttam, hogy nincs rendben minden.. – de Frank nem birta, eddig úgy ahogy eltürte Ray babusgatását, de, hogy minneki rászáll, azt már nem.
- Elegem van, hagyjatok már! – felált a kanapéról.
- Frank.. – próbálta Mikey csititani.
- Kilépek! – mondta Frank határozotta, ami még Bryart is ledöbbentette.
- Miii? – kérdezte Mikey.
- Jól hallottátok. – mondta, majd az ifjabb Wayre nézett. Aki még mindig a falnak dölve szürcsölgette a forró kávét. – Nem maradok, nem leszek fölöseges, és útban álló darab.
- Frank ez nem igaz. – mondta Mikey.
- Mikey fiú, miadtad maradtam még de nem birom. Ezért a bandáért áldoztam fel az életem, és akiért a legtöbbet tettem elüldöz.
- Ki? – kérdezte a basszus gitáos, fRank pedig Gerardra bökött tekintetével.
- Feladtam az egyetemet, feladtam a régi bandámat, a kapcoslatomat kocáztattam ő érte, és azzal hálálja meg, hogy elüldöz.
- De hát Gee sose mondta. – modta Mikey.
- Akkor miért nem próbál vissza tartani? – mondta Frank, és midnenki döbbenten meredt előre, hogy mennyire igaz. Gerard nem akarja megakadályozni, de Frank folytatta. – Arra nem emlékszik, hogy az utcáról szedtük össze, mikor full részeg volt, arra nem emlékszik mikor nem volt senkije, és azért, hogy boldog legyen én a kapcsolatom kockáztattam csak ő érte, nem emlékszik, hogy ki húzta ki őt szarból. – Gerardra nézett és orditott. – NEM LINDSEY VOLT! ÉN, BAZD MEG, ÉN!! – mellkasa le föl emelkedett, de az énekes nem mozdult, az önelégült mosolya ott volt az arcán. Gerard Way örült, örült, hogy többet nem kell vissza fognia magát a szinpadon, mert ott van Frank, hogy nem kell többet menekülnie előle, de a többiek nem igy látták. Ők egy barátot vesztettek el.
Frank felkapott egy üveg sört, ami ott volt az asztalon, majd felállt kiment a szinpadra össze szedte a gitárját, majd leugrott a szinpadrol, és vissza se nézve kimen, örökve eltünve az MCR-ből. Ray, Mikey és Bob hiába futott utána a szinpadra, ők már csak azt látták, hogy az ajtó becsapodik a ritmus gitáros, és egyben legjobb barátjuk mögött.