Ryou likes Manami

Lépteim visszhangoztak a fehér márvány kövezetek ahogy végig vonultam a kastély folyosóján. Hosszú fekete hajam suhogott utánam, hosszabb frufrum pedig néha belecsapott a szemembe. Az éjszaka az enyém volt és a többi testőré. A várat őrizni nehéz munka volt főleg a mostani időkben. A modernizmus úrrá lett a világon, de mi nem szabadultunk meg fejedelmi mivoltunktól.
A herceg nő parancsa volt. Manamié. A legfiatalabb, akit valaha ismertem és mégis bölcs döntéseivel kormányozza az országot, s közben szépségével lealáz mindenkit.
Általában barack színű selyem ruhájában volt, amelyből több száz lehetett neki. Alján és ujján fehér fodor volt, mellkasán pedig fűző és egy ovális borostyán bross díszítette.
Éppen feléje tartottunk, hogy leadjuk az őrség listát. A folyosó fehér fényei visszatükröződtek a kövön, és fekete csizmám sarka koppanásai hallatszottak. A folyosó hosszú volt, falat pedig a Manami elődei fényképei díszítették. A nagyterembe nyíló ajtó igazából egy hatalmas fehér kovácsolt vas kapu volt. Kulcsom nekem volt egyedül hozzá, ezeken a folyosókon egyedül én jártam, az őrség többi tagja a mellék utakat használta és figyelte meg.