5. Fejezet
Még 6 hónap telt el, apa sose vitt anyához, azt mondta, hogy majd elvisz egyszer, ha itt az ideje, úgy éreztem anya már elment és apa peig játszik velem. De rá kellet jönnöm később, hogy nincs igy. Apa nem Clarievel törödött sokat, hanem a kicsivel, akit Leenek hivtak. Fiú volt, de Clarie érdekes anya volt. De nem érdekelt, se én, se apa nem törödtünk azzal a némberrel.
Aztán pár hónap után Clarie visszament dolgozni és apával, Leevel hármasban maradtunk. Apa sokszor engedte, hogy játszak vele, kedves volt és megértő, és miután Clarie ne volt a háznál nem feledkezett meg rólam. Már csak egyet akartam. Clarie tünjön el és neveljük fel Leet igy, anyával.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: megbecsülni. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: megbecsülni. Összes bejegyzés megjelenítése
2010. 07. 02.
Ha van mit megbecsülni az az élet
4. Fejezet – Mi van anyával?
Pár héttel ezután, hazajött Claire is, anya pedig cuccostul elment, én pedig nem értettem. Több napja nem látta, apa pedig odnogatta hogy pihen egy jo helyen. De nekem kevésbé volt jó, hogy it sem tudtam róla. Claire babája aranyos volt, de enm tudtam örülni neki, főleg, hogy olyannak a gyereke mint ő. Szóval kerültem őket nagy ívben és a szobámba bevonultam anyán gondolkodva. Rájöttem, hogy anyának angyon kiesett indig minden. Nem emlékezett, hogy mikormentünk ki a szobából, apának volt, hogy többször csinált kávét és ehhez hasonlok. Tehát apa elvitte oda ahol tud pihenni. De aztán rá egy olyan egy hónapraaz életünk megváltozott.
Apa se tudta mi van és miért kellet anyának ilyen hirtelen elvonulnia. Apa sokat volt Clarievel és a kicsivel, többet mint anyával. Sokszor akartam bemenni hozzá, látni, apa mindig csak azt mondta, hogy majd késöbb késöbb. De tudtam, hogy nem igy van, féltem, hogy már nem látom viszont újra anyát. Tévedtem.
Pár héttel ezután, hazajött Claire is, anya pedig cuccostul elment, én pedig nem értettem. Több napja nem látta, apa pedig odnogatta hogy pihen egy jo helyen. De nekem kevésbé volt jó, hogy it sem tudtam róla. Claire babája aranyos volt, de enm tudtam örülni neki, főleg, hogy olyannak a gyereke mint ő. Szóval kerültem őket nagy ívben és a szobámba bevonultam anyán gondolkodva. Rájöttem, hogy anyának angyon kiesett indig minden. Nem emlékezett, hogy mikormentünk ki a szobából, apának volt, hogy többször csinált kávét és ehhez hasonlok. Tehát apa elvitte oda ahol tud pihenni. De aztán rá egy olyan egy hónapraaz életünk megváltozott.
Apa se tudta mi van és miért kellet anyának ilyen hirtelen elvonulnia. Apa sokat volt Clarievel és a kicsivel, többet mint anyával. Sokszor akartam bemenni hozzá, látni, apa mindig csak azt mondta, hogy majd késöbb késöbb. De tudtam, hogy nem igy van, féltem, hogy már nem látom viszont újra anyát. Tévedtem.
2010. 06. 26.
Ha van mit megbecsülni az az élet
3. Fejezet – Kezdeti nehézségek
Az elején minden jól ment miután oda költöztünk. Anya erősödött, és boldogabb lett apa pedig sokat segitett nekünk mindenben. Talált egy jó iskolát nekem, ahol már sokkal jobb volt, rendesen fizetett nekem mindent és pedig tanultam, ahogy csak tudtam. Akartam segiteni ott is,de apa azt mondta nem kell, merthogy minden rendben van most már. Anya sokat volt rosszul és akkoriban is eltünt és hosszabb időre apa mindig mondta, hogy csak elment kipihenni magát de vissza fog jönni. És mindig vissza jött. Hármasban annyira családias volt a hangulat, hogy néha már enm tudtam hova legyek örömömben. Apa sokat vitt minket kirándulni, mert szerinte anyának jót tesz a friss levegő, meg minden. Annyira jól elvoltunk, hogy szinte meg is feledkeztem arról az apró problémáról amit úgy hivnak, hogy feleség. Egyszer látta apa feleségéről képet. Egy fekete hajú vörös ajkú nő volt. Elég magas és arca nem túlzottan volt szimpatikus számomra. Kiderült, hogy egy fotós cég ügyvezetője és épp most is üzleti úton volt. Amig vissza nem jött.
Az elején minden jól ment miután oda költöztünk. Anya erősödött, és boldogabb lett apa pedig sokat segitett nekünk mindenben. Talált egy jó iskolát nekem, ahol már sokkal jobb volt, rendesen fizetett nekem mindent és pedig tanultam, ahogy csak tudtam. Akartam segiteni ott is,de apa azt mondta nem kell, merthogy minden rendben van most már. Anya sokat volt rosszul és akkoriban is eltünt és hosszabb időre apa mindig mondta, hogy csak elment kipihenni magát de vissza fog jönni. És mindig vissza jött. Hármasban annyira családias volt a hangulat, hogy néha már enm tudtam hova legyek örömömben. Apa sokat vitt minket kirándulni, mert szerinte anyának jót tesz a friss levegő, meg minden. Annyira jól elvoltunk, hogy szinte meg is feledkeztem arról az apró problémáról amit úgy hivnak, hogy feleség. Egyszer látta apa feleségéről képet. Egy fekete hajú vörös ajkú nő volt. Elég magas és arca nem túlzottan volt szimpatikus számomra. Kiderült, hogy egy fotós cég ügyvezetője és épp most is üzleti úton volt. Amig vissza nem jött.
2010. 06. 13.
Ha van mit megbecsülni az az élet
2. fejezet – Változás
Egy hideg novemberi nap volt. Anya délelőtt jött haza a munkából. Én 10 éves voltam, és szombat volt. Otthon voltam mint minden hétvégén. Anya miután hazajött, csak befeküdt aludni, nem is fürdött. Ritkán volt már hogy egyáltalán lefürdött vagy bármi igazán. Ez a nap másvolt számára és számomra is. Éppen egy egyszerü fekete koszos szakadt garbo volt anyán és egy 3 éves farmerja ami már lassan leesett róla anynira lefogyott. Rossz volt rá nézni. Anya elment lefeküdni, én pedig elmosogattam azt a kevés cuccot ami a mosogatóban volt, majd bementam anyához. Egy egy személyes ágy volt és egy vékony takaronk. Mindig ruhában aludtunk éjszaka. Majd mellé bujtam hozzá. Teste hideg volt és probáltam felmelegiteni, remélve, hogy sikerül.
De midnig minden hiába volt. Sokat volt beteg, akkor épp csak, hogy köhgött, de szörnyü volt azt hallgatni. Ahogy nehezen lélegzik, és hallja az ember ahogy majdnem megfullad.
Próbáltam mellette álomba merülni, de nem ment. Csak szorosabban anyához bújtam, féltem, hogy elvesztem. Csak ő volt nekem. Se apám se senkim.
Már majdnem elnyomott az álom, mikor szöszmötölést hallottam a bejárati ajtó elött. Mivel nagyon kicsi laksáunk volt, mindent lehetett hallani. Egy lerohadt panel volt ahol rajtunk kivül nem nagyon laktak. Szerencsére eldugott részen volt és senki nem akarta lebontani. Meg gondolom azért a tulajnak is lett volna beleszólása.
Szóval felültem az ágyon és hallgatoztam. Anya mocorgott, de nem akatam, hogy felébredjen, így inkább kimentem és körmömet rágva leültem a kanapéra felhúztam a lábam és figyeltem, hogy mi az, vagy ki az és hogy elmegy e. De nem ment, sőt végül is az a valaki bekopogott.
Félve másztam le a kanapéről és nyitottam résnyire az ajtót. Mikor kikukucskáltam egy barna kcisit hosszabb hajó férfi állt az ajtóban magas volt és én kicsit remegtem. Anya nem volt fenn és féltem, de aztán barátságosan megszólitott.
- Szia. – emelte fel köszönve a kezét, én pedig remegő hanggal vissza köszöntem.
- Szia.
- Hogy hívnak? – kérdezte egyáltalán nem erőszakoskodva, hogy bejöhessen még mindig a résen nézett be, de mostmár leguggolt.
Egy hideg novemberi nap volt. Anya délelőtt jött haza a munkából. Én 10 éves voltam, és szombat volt. Otthon voltam mint minden hétvégén. Anya miután hazajött, csak befeküdt aludni, nem is fürdött. Ritkán volt már hogy egyáltalán lefürdött vagy bármi igazán. Ez a nap másvolt számára és számomra is. Éppen egy egyszerü fekete koszos szakadt garbo volt anyán és egy 3 éves farmerja ami már lassan leesett róla anynira lefogyott. Rossz volt rá nézni. Anya elment lefeküdni, én pedig elmosogattam azt a kevés cuccot ami a mosogatóban volt, majd bementam anyához. Egy egy személyes ágy volt és egy vékony takaronk. Mindig ruhában aludtunk éjszaka. Majd mellé bujtam hozzá. Teste hideg volt és probáltam felmelegiteni, remélve, hogy sikerül.
De midnig minden hiába volt. Sokat volt beteg, akkor épp csak, hogy köhgött, de szörnyü volt azt hallgatni. Ahogy nehezen lélegzik, és hallja az ember ahogy majdnem megfullad.
Próbáltam mellette álomba merülni, de nem ment. Csak szorosabban anyához bújtam, féltem, hogy elvesztem. Csak ő volt nekem. Se apám se senkim.
Már majdnem elnyomott az álom, mikor szöszmötölést hallottam a bejárati ajtó elött. Mivel nagyon kicsi laksáunk volt, mindent lehetett hallani. Egy lerohadt panel volt ahol rajtunk kivül nem nagyon laktak. Szerencsére eldugott részen volt és senki nem akarta lebontani. Meg gondolom azért a tulajnak is lett volna beleszólása.
Szóval felültem az ágyon és hallgatoztam. Anya mocorgott, de nem akatam, hogy felébredjen, így inkább kimentem és körmömet rágva leültem a kanapéra felhúztam a lábam és figyeltem, hogy mi az, vagy ki az és hogy elmegy e. De nem ment, sőt végül is az a valaki bekopogott.
Félve másztam le a kanapéről és nyitottam résnyire az ajtót. Mikor kikukucskáltam egy barna kcisit hosszabb hajó férfi állt az ajtóban magas volt és én kicsit remegtem. Anya nem volt fenn és féltem, de aztán barátságosan megszólitott.
- Szia. – emelte fel köszönve a kezét, én pedig remegő hanggal vissza köszöntem.
- Szia.
- Hogy hívnak? – kérdezte egyáltalán nem erőszakoskodva, hogy bejöhessen még mindig a résen nézett be, de mostmár leguggolt.
