He loves me not

Ülök a padban, és gondolkodom, vajon az előttem ülő srácnak milyen lehet a segge? Sosem gondolkodtam ezen. 18 éves végzős srác vagyok, a nevem Gerard Way. A füzetem szélére firkálom a nevét. Frankie Iero. Nem, ez nem az előttem ülő srác neve. Ez a barátomé. Frankieé, Jersey hatalmas városában vagyunk és ő pedig egy másik gimibe jár, ráaádsul még csak 14 éves. Vagyis most lesz majd 15. A fejem csak egy körül forog. Hol lehet most, mit csinálhat. Felnézek a táblára, az angol tanárunkra, aki csak magyarázza az ige képzés szabályait, de nem tudok figyelni. Próbálok, de nem megy. Az anyagra koncentrálok hátha ki megy a fejemből, de nem tud. Frankie arca ott lebeg a szemem előtt, de aztán valaki is feltűűnik a képben. Egy lány. Mit keres az ott? Ki az? Miért van ott? Honnan ismeri az én Frankiem? Hogy én honnan tudok róla? Nem szokásom turkálni más cuccai között. Teljesen véletlen akadt a kezembe Frankie matek füzete. Ugyan is ott járt nálunk az egyik nap, hogy együtt matekozzunk, mert nem igazán ment neki, és gondoltam segitek.
Csak feküdtem az ágyon és valami arra késztetett, hogy nyissam ki hátul a füzetet. Nem akartam, de végül felálltam és kinyitottam, de abban a pillanatban meg is gyürődött, mert kiesett a kezemből, és a hátsó oldalon teljesen látszott, hogy valaki ott látta, mert kinyilt. Felvettem hirtelen becsuktam és próbáltam kisimitani az oldalt. Főleg azután, hogy láttam, hogy egy női kéz irás van a füzetben. És egy aláirás. Jamia. Ki ez?
Csak újra felemeltema fejem a táblára nézve és a tanár irását olvastam, de igy is össze folytak a betűk. Folyamatosan, csak a szöveg jutott ezsembe ami bele volt irva: Mindent köszönök, és azt a csodálatos napot is. Jamia.Ez volt a táblára irva. Nem, a táblán az állt: Az angol birkás spanyolok nekitámadták az igen érdekes és felettébb meglepö amerikai lovakat szerető indiánokat. Mondat elemzés. Megpróbáltam, felemeltem félve a kezem és Mrs. Motton csodálkozva emelte rám a tekintetét.
- Igen Mr. Way? – szólitott fel aztán nagy levegő után megprobáltam elemezni a mondatot és megfeledkezni arról a kis problémáról, hogy a barátom csal engem. Fel is boncoltam az igen bonyolult és mégis egyszerű mondatot, a tanár pedig helyeselve irogatta a szavak főlé saját szavaim.
- Úgy van. – helyeselt. Ki tudja a következőt? – egy lány tette fel a kezét, Sarah. Nem tartozott a kedvenceim közé. Szőke hosszú haja hátára omlott, és kecses kezeivel támasztotta az állát, miközben beszélt a tanárhoz.
Saraht néztem, remélve, hogy megfeledkezem Jamiáról, de aztán a tanár helyén már Frankie állt, és Sarah pedig neki dumált romantikusabbnál romantikusabb szavakat. Meg ráztam a fejem és feleszméltem a rémálmomból. Csak Sarah volt, és selymes hangján beszélt a tanárhoz. Vissza fordultam a füzetemhez és átfirkáltam Frankie nevét.
Fejemet a padra hajtottam a homlokomnál és csak néztem a padot. Sirni akartam, de könny nem jött ki a szememből, éreztem, hogy marja, probáltam gondolkodni olyan dolgokon amitől sirhatnék de nem ment.
Van egy lány az osztályba, Camille. Nem egy menő csaj, de aranyos. Hosszabb hullámos barna haja van és mindig egyszerű ruhákban járkál. Most épp egy fekete pulcsi van rajta egy farmer gatya és egy deszkás cipő. Irigylem. Vannak barátai, pont amennyi kell. Nem népszerű, de nem is nézik le. Ránéztem sóhajtva, ő pedig rám. Tekintetünk talákozott egy pillanatra de el emeltem a fejem. Arra ment általába haza amerre én, ugyan is egy utcában laktunk. Lehunytam a szemem, vagy nem, nem tudom de egy kép megjelent előttem. Mindig két külön oldalon megyünk, de néha szokott figyelni. Most sirhatnékom volt, és tudtam, hogy hazafelé zenét fogok hallgatni. Csak elképzeltem, ahogyan leülök az egyik kerités szélére és arcom tenyerembe temetem. Ő pedig rám néz és majd átjön a túl oldalra, majd leül mellém és átkarolva kérdezgeti mi a baj, én pedig majd azt fogom mondani, hogy a barátnőm. Biszex voltam, de kevesen tudták. Jobban vonzottam a fiúkhoz, mint a lányokhoz, persze Camille kivétel lett volna. Ránéztem újra és eszembe jutott, hogy ez nem fog megtörténni soha. Ő sose kérdezné meg és jönne oda mi a baj.
Kicsengettek. Iszonyat éles fájdalom hasitott a gyomromba. Minden egyes fájdalmas gondolatnál csak összerándult és ordithatnékom volt a fájdalomtól. De nem tudtam eldönteni, hogy a lelki fájdalmaimtól, vagy pedig a fizikai hasfájdalmaimtól. Kimentem szünetbe az egyik sráccal, Ray-jel. Ő tudta, hogy bi vagyok és meséltem neki Frankieről is bár személyesen még féltem neki bemutatni. Hirtelen ujra belém hasitott az a fájdalom, és hasamra tettem a kezem, Ray pedig ijedten nézett rám.
- Minden rendben haver? – csak megráztam a fejem.- Mi a baj? – kérdezte újra.
- Semmi, igy keltem. – mondtam.
Csak megsimogatta a vállam, és elmentünk másik épületbe matekra. Nem birtam, haza akartam menni. Ray látta, hogy valami nem stimmel, de nem szólt, nem akart faggatni.
Leültem, felálltam, a falnak döltem. Semmi nem volt kényelmes. Fájt a lábam, a hasam, Rayre néztem aki telefonon beszélt ülve a padon. Én a suli keritéshez mentem és átnéztem rajta. Miért nem mehet soha semmi se rendjén? Miért kell ettől is szenvednem? Nem elég nekem amit itt kapok?
Láttam, hogy Ray most el van foglalva sóhajtottam, mutattam neki, hogy elmegyek a büfébe veszek kaját, ő csak bolintott, hogy menjek nyugodtan.
Sóhajtottam, majd előszedtem a pénztárcám, majd bementem és vettem egy szendvicset, de aztán rájöttem, hogy semmi étvágyam, hiába vagyok éhes. Visszamentem és Ray kezébe nyomtam.