Ha van mit megbecsülni az az élet

3. Fejezet – Kezdeti nehézségek

Az elején minden jól ment miután oda költöztünk. Anya erősödött, és boldogabb lett apa pedig sokat segitett nekünk mindenben. Talált egy jó iskolát nekem, ahol már sokkal jobb volt, rendesen fizetett nekem mindent és pedig tanultam, ahogy csak tudtam. Akartam segiteni ott is,de apa azt mondta nem kell, merthogy minden rendben van most már. Anya sokat volt rosszul és akkoriban is eltünt és hosszabb időre apa mindig mondta, hogy csak elment kipihenni magát de vissza fog jönni. És mindig vissza jött. Hármasban annyira családias volt a hangulat, hogy néha már enm tudtam hova legyek örömömben. Apa sokat vitt minket kirándulni, mert szerinte anyának jót tesz a friss levegő, meg minden. Annyira jól elvoltunk, hogy szinte meg is feledkeztem arról az apró problémáról amit úgy hivnak, hogy feleség. Egyszer látta apa feleségéről képet. Egy fekete hajú vörös ajkú nő volt. Elég magas és arca nem túlzottan volt szimpatikus számomra. Kiderült, hogy egy fotós cég ügyvezetője és épp most is üzleti úton volt. Amig vissza nem jött.

Pár hónap eltelt. Elég sok volt vagy 4 is ami nem számitott olyan soknak. Április volt és egész kellemes volt a levegő mikor valaki csengetett. Apa ment inkább ajtót nyitni, ugy érezte, hogy így jobb lesz bármikor, nem akart konfliktust ebből. Persze eleinte beszélt Clairerel telefonon, de úgy érezte sokszor, hogy úgy nem az igazi. A nappaliban TV-ztem anya pedig éppen „pihenőn” volt, úgy hogy őse volt otthon. A kanapén felmásztam négykéz láb és onnan kiváncsiskodva néztem a bejárati ajtó felé.
Clairen egy fekete kabát volt egy farmer nadrág és egy magastalpú, és kismama ruhát viselt. Hasa pedig vetekedett egy 9 hónapos terhesével.
- Drágám. – nyitotta ki apa az ajtót, magához ölelve Clairet.
- Danny. Jó újra látni. Annyira régen voltam itthon. Sajnálom. – mondta, és szája mint mindig most is vörös volt.
- Semi baj. Tudom, hogy a munka fontos, de most már itt az ideje, hogy lepiehnj. – mondta megsimogatva a nő hasát.
- Tudom tudom. Még egy hónap és szülök. – mondta Danny vállát simogatva.
- Jajj már annyira izgatott vagyok. – sóhajtott. – amúgy remélem emlékszl, hogy meésltem, hogy van két vendégünk.
- Még itt vannak? – vonta fel a szemöldökét a nő.
- Itt is lesznek. – mondta határozottan apa és büszke voltam rá.
Mikor bejöttek bemutatott Clairenek .
- Ött itt Diana, a lányom. – Claire csak bolintott. – Ő pedig claire a feleségem.
- Hy. – mondtam kicsit izésen. Élőben sem volt szimpatikusabb a nő, mint ahogy eddig se.
- Na jól van édes. Ledölök mert nehéz a tök mag. – mondta megsimogatva apa vállát majd felment.
Apa sóhajtva nézett rám majd megsimogatta a fejem. Én tovább néztem a TV-t ő pedig a konyhában főzte az ebédet éppen, majd megszólalt a házi telefon. Apa kijött megtörölve a kezét majd felvette, én pedig izgatottan figyeltem, apa mindenegyes beszélgetését.
- Hallo? ... Szia... Úristen. Komolyan? – apa arcára kiült a rémület. Már két kézzel fogta a telefont. – Rohanok. Hozlak... Annyira sajnálom. Igen, persze.. megyek... szia. – letette majd rám nézett. – Figyelj, el kell mennem anyukádért, kérlek ne zavard Clairet, nem sokára jövök.
- Rendben, szia. – mondtam.
- Szia. – mondta gyorsan majd felkapta a ciöjét magára és kirohant az ajtón.
Ltem és vártam. A tv zúgott a fejem mellett én pedig gonolataimba menekültem. Nem akartam tudomást venni, hogy Claire hazajött, de sajnos tett róla, hogy az eszembe legyen. Mikor kinyitottam a szemem láttam, hogy lejött, majd rám nézett.
- Csinálj egy kávét. – 11 se voltam még és félre billentett fejjel néztem rá.
- Nem tudok. – erre ő gúnyosan rámnézett.
- Szerencsétlen. – szarul esett és úgy éreztem, hogy az vagyok.
Kiment és csinált magának egy kávét és leült cigizni. Mikor kimentem inni egy kis gyümölcs levet és megláttam. Én pedig eléggé oda adója voltam az egészséges életnek, föleg anya miatt aki mindig arra tanitott.
- A dohányzás árt a gyereknek. – mondtam felemelve a mutató ujjam.
- Te meg nekem ártasz. Menj a szobádba. – uasitott, de én nem mentem. – nem hallottad? Takarodj. – nem igazán érthettem, hogy hogy lehet egy olyan jó ember mint apa egy ilyen nővel, végül csak szomorúan megfordultam és elindultam fel. De mikor az első lépcsőfokra tettem a lábam, az ajtóban megcsörrent a kulcs én pedig aznnal megfordultam és vártam. Renéltem anya az.
Az ajtóban először apát láttam meg, aztán anyát, de hirtelen a szivem hevesebben kezdett dübörögni a doboknál. Anya egy tolókocsiban ült, hosszu fekete haja csapzottan lógott mögötte és mikor meglátott kitürte az arcából, majd nehezen rám mosoylgott, és némán tátogta, hogy menjek oda.
Oda mentem egy nagyott nyelve. Vékony karjait felém nyújtotta és felakart venni de nem birt el.
- Danny légyszives segits. – mondta suttogva, apa pedig megfogott és anya ölébe emelt. – Kicsim. – mondta anya nekem sutotgva, miközben az arcom simogatta majd szorosan magához ölelt. – nagyon nagyon szeretlek.
Ekkor pedig kijött Claire, aki szánalommal nézett ránk, aniel pedig oda lépett hozzá és anyának is bemutatta.
- Sandy ö itt Claire, a feleségem. Claire, ő Sandy akiről meséltem.
- Szia. – mondta gúnyosan Claire anyának.
- Szia. – anya hangja nehéz volt és halk.
Anya újra magához ölelt, amjd elengedett.
- Danny. Kérlek. – kezével kcsiit megfogott majd apa az ölébe vett , majd letett anya mellé és pedig anya kezét simogattam.
Miútán eltelt egy hónap a dolgok rosszabbra fordultak. Anya a szobájában volt végig alig nem tudott járni. Teljesen összeomlott a szervezete, nem evett nem ivott. Csak a szobában feküdt egész nap, és nem jött ki. Én mentem be sokszor hozzá. Annyira rossz volt látni.
Claire egyre rosszabb volt. Anyámat lenézte mindeegyes alkalommal ha szóba jött, akkor lenézte egy egyszerű csövesnek ami nagyon fájt, anya szenvedett és az, hogy Claire utálja csak jobban rontott a helyzeten. De egy nap szerencsére elérkezett a pillanat mikor egy időre megszabadultunk Clairetöl.
Május elején Claire bevonult a szülés előtt egy héttel a kórházba,így újra hármasban voltunk. Apa sokat ült gondolkodva a lépcsőn, anya szobájától nem messze, én pedig a Tv-t néztem szinte mint mindig. A suliban tanultunk számtechet, de nem igazán foglalt le. A Tv volt az egyetlen amely elnyomta a zajokat. Egyik nap apát figyeltem a lépcsőn ahogy ült és támaszkodott azután, hogy Claire bevonult a kórházba. Hirtelen pedig mindketten sírást hallottunk anya szobája felöl, ami mindig be volt csukva.
Apa felállt, és bekopogott, de válasz nem jött ki. Majd halkan beljebb ment és becsukta maga mögött az ajtót. De én nem álltam meg hogy ne hallgatozzak, vagy ne lesekedjek utánuk, szóval oda osontam az ajtóhoz és benéztem a kuclsjukon. Apa kivette, nem szerette volna, hogy anya véletlenül is bezárja magát vagy akármi.
Apa leült anya mellé az ágyra aki tenyerébe temette kezét.
- Sandy. – szólt halkan apa, de anya csak sirt folyamatosan. – Kérlek ne csináld. Tudom, hogy nehéz. – Így öltek párpercig, majd anya felemelte a fejét.
- Danny. Egyszer... azt momdtad mindent megteszel, hogy jobb legyen. Így volt? – kérdezte anya komolyabb tekintettel.
- Így. – mondta kezét anya vállára csusztatva.
- Akkor tegyél meg valamit. – nézett anya apa szemébe mélyen.
- Bármit.
- Szeress úgy ahogy régen. – megderemedtem. Apa nem szereti anyát? Most tudná újra szeretni? Feszülten vártam . apa karja anyaköré fonodott és magához ölelte. Hagyta. Anya fejét apa mellkasára hajtotta kezeit pedig vállán pihentette. Apa lehunyta a szemét magába szivta anya illatát, majd elhuzodott és felemelte a fejét, majd finoman közelebb hajolt és megcsókolta. Anya kezeit apa nyaka köré fonta és hozzábujt. Apa anya derkára csusztatta a kezét a karjárol és simogatta, amjd elhuzodott és anyát simogatva rá nézett.
- Annyira törékeny vagy. – anya csak hozzábújt, de aztán elfeküdt az ágyon. Nem sokáig birta magát ülve tartani, ha nem volt megtámasztva. Apa pedig mellé dült és simogatta. – Ígérem vigyázni fogok rá és enm engedem, hogy baja legyen.
- Köszönöm. – apa anya fölé hajolt és újra megcsokolta és anya vissza és hátát simogatta. Apa elhuzodott megtámaszkodva anya mellett.
- Hiányoztál. –mondta anya apa arcán végig simitva.
- Sajnálok mindent. De igérem mindent megadok majd Diananak. Bármi is lesz.
Apa újra ledölt anya mellé és simogatta. Miután meguntam ezt mert láttam enm történik semmi, vissza mentem a tv elé és gondolkodtam. Úgy éreztem, hogy apa még is anyát szereti és nem azt a szörnyű nőt, és belegondoltam mi lenne ha ezt megtudná, de féltem, attól hogy mi lesz ha elmodnom, szóal inkább úgy voltam lesz ami lesz. De ezek után csak is Clairet tartottam hibásnak azért, amiért apa nem maradt velónk, és most nem velünk van, és nem tudja, csak titokban szeretni anyát.