Az őrület hangjai

Félhomályban, egy sötét mély szobában,

Valami újra, megmentésre várva,

Egy sötét féltett titokra,

Hol testedben lakik, hol az agyadban.


Vad érzések sugallata,
Remegés selymes pamlaga,
Fáradtan hajtod rá fejed,
S lassan felemészt az őrület.


Percenként az órára tekintesz,
S mi szembe néz veled,
Vörös démoni szemek.
Arra várnak, hogy véred ontsd,
S már utolsó leveledhez kezedben a toll.


Vér csöpög a padlóra,
De már csak vigyorogsz,
úgy érzed jó móka.


Hangok, sikolyok, villanások és képek.
Már tudod, hogy ez nme a valóság,
hanem maga az őrület.


Előre lépsz, s még jobban,
Érzed forró tüzét a pokolnak.
Lesétálsz a pokol mezejére,
kiálltanak körülvéve:
Üdvözlünk a körünkben téged!