Már megint a zajok,
S fények ide-oda libbennek,
Érzem, itt a vég, elvesztem.
Hozzád bújok mély magányomban,
Hozzád te átok gonosz forma,
Hagy nyújtám feléd kezem,
S fogadd el, itt van gyenge testem.
Miért? Miért teszel ezzé?
Neked miért jó engem feszélyezni?
Foszlányok, sivár, holt képek,
Elég volt, tünjetek el!
Árnyak suhannak a plafonon,
Mosolygok, már nem félek tőletek démonok,
Jöhettek értem,
Fájó szívem most tegyétek tönkre.
Élni nem akarom már tovább,
csak várom, a megmentő sötét kaszást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése